Így alakultak ki a vezetőtámogató programjaim – küldetésem is lehetne

Ez itt egy személyes vallomás, némi szakmai fűszerezéssel – így fogj neki az olvasásnak! Ráadásul az időben is ugrálok múlt és jelen között.

Ugye, tegeződhetünk…

 

A vezetőkkel kapcsolatos első igazi élményem valahol a 2000-es évek elejére repít vissza. Az akkori munkahelyemen, már éppen nem kezdő, de nem is óriási rutinnal rendelkező pszichológusként kaptam a feladatot, hogy 8-15 fős csoportokat vezető középvezetőknek tartsak kommunikációs foglalkozásokat.

Oktatói rutinom bőven volt már ekkor, csoportvezetői gyakorlatom is, éppen trénernek is képződtem a Műegyetemen, viszont nem dolgoztam vezetői csoporttal addig még. Nagyon izgultam, és sokat készültem. Szerintem görcsös is voltam, de a visszajelzések alapján mégis csak jól sikerült.

Mindig kérek egyedi visszajelzést a csoportjaim végén, azon már rég túl is voltunk, amikor odajött hozzám egy éppen nyugdíj előtt álló vezető – persze férfi. Berezeltem, na, most jön a valóság, kiderülnek a hiányosságok, tuti kioszt majd… Hát nem ez történt. Félrehívott, szembe állt velem és elmondta, ő maga is nagyon tartott ettől a naptól, mert, bár több, mint 20 éve vezető, nem vett még részt ilyen tréningen, a pszichológusokkal csak rossz tapasztalata volt, és nőként sem várt sokat tőlem. Ugye, itt már nem volt természetes a mosolyom… Aztán megköszönte a napot és hozzátette: „Az esett nagyon jól, hogy az egész foglalkozás alatt azt éreztem, hogy nem néztél le bennünket. Nem voltál lekezelő. Figyeltem, és még tanultam is valamit” – Mosolygott egyet és magamra hagyott. A szavai máig a fülemben csengenek, az egész jelenet beleégett a retinámba.

Ezzel az élménnyel elvoltam egy jó ideig. Sehova sem tudtam tenni azt, hogy „nem néztem le”?! …amíg nem jöttek a következő vezetői csoportok, akkor már a versenyszféra – pénzügyi szektor – területéről és a saját sztorijaikba mesélték ugyanezt a helyzetet. A trénerek olykor lenézik őket… Bár nekem természetes a minél partneribb viszony kialakítása, erre azonban most már nagyon kínosan ügyelek is, főleg, hogy "lazát játszó" tanácsadóval kapcsolatban néhány éve én is megéltem ezt a kellemetlen élményt… - egyszer majd szóban elmesélem, kicsit kijött belőlem a Skorpió!

Szóval megtanultam, hogy, a vezetővel, aki emberekkel bánik, 1000+1 dolgot tud az emberi viszonyokról, a kommunikációs helyzetekről, egy szervezet felépítéséről, belső kultúrájának specifikumairól, az aktuális kulturális, gazdasági és politikai helyzetbe történő illeszkedéséről kizárólag nagy tisztelettel kell bánni! …még akkor is, amikor rossz vezetői döntést hoz, mert ugye meghozta a döntést és felel érte.

Egyre több vezetőcsoporttal dolgoztam és egyre természetesebb, komfortosabb helyzetek voltak ezek már számomra is. Az vezérelt, hogy hozzáadjak az ő tudásukhoz; a döntéseik mögött rejlő motivációikat megvilágítsam, a szervezeti viszonyokban megjelenő elakadásaikon átsegítsem őket, olyan technikákat mutassak, amikkel vezetőként is meg tudják őrizni az egészségüket.

Közben én is sokféle vezetői stílust megtapasztaltam a bőrömön. Volt ott autoriter, elhanyagoló, igazi menedzser szemléletű… Persze voltak pillanatok, amikor a Pokolba kívántam őket és voltak nagyon nagy pillanatok, amikor én tanulhattam.

A Humán-TéKa Kft. születése egyébként egy Pokolba kívánt időszak kényszerű terméke, modnhatni, kettős vezetői döntés eredménye: az akkori munkahelyi vezetőmé, aki látványosan irtani kívánta a pszich. kezdetű szakmákat, és a saját döntésemé: „Önálló lábra akarok állni, muszáj lesz önálló lábra állni.” Megszületett a humántékakáefté, amiben fejlesztő programokat kezdtünk kínálni – azoknak, akik vágytak rá.

Kettős ügynök lettem. Volt kettő ügyem: a főállás és a szabadidőmben dédelgetett saját vállalkozás. Vadul kezdtem kisvállalkozói ismereteket tanulni. Közben kicsit váltam, kicsi házat vettem, szakvizsgáztam… Az volt a célom, hogy a saját lábamra álljak. Ekkor váratott még magára. Ismét vezetőváltás. – Ebből alkalmazottként is megéltem néhányat, aztán a szervezeti átalakításokat már vezetőként is megtapasztaltam a saját bőrömön. – Jött életembe A VEZETŐ! Rettegve néztük a kollégákkal, ki jön fel a lépcsőn a vezetői irodába, milyen ember is ő és főleg, hogy milyen vezető.

Életem egyik leghasznosabb tapasztalati iskolája következett… Szervezeti kultúra megismerése, lassított és kidolgozott vezetői döntések, nyugalomteremtés, munkatársak iránti tisztelet, sok-sok tanító mese, stratégiai előrelátás, ennek megfelelő belső-külső szakmai és emberi építkezés, folyamatok szükség szerinti átalakítása, célirányos, előre vivő konfrontáció, a munkatársak fejlődésébe vetett hit és támogatás… - még bőven tudnám sorolni. Felülmúlhatatlan élményt adott. Az iskola (munkalélektani szakvizsga-felkészítő a Műegyetemen) és a szakmaikönyvek addig megtanított sok-sok vezetői működéssel kapcsolatos elméletet, de ezek gyakorlati megvalósulását a legpozitívabb értelemben, ebben az időszakban tapasztalhattam meg. Igazi tapasztalati tanulás a vezetés gyakorlatáról…

Ekkor már magam is kaptam vezetői állásra felkéréseket, amiket sorra visszautasítottam. Mert megélhettem minden ez irányú ambíciómat, mert hagyták, támogatták és megtartottak az akkori munkahelyem számára. Ugye, a munkaerő megtartása közel hasonló pénzügyi kondíciók mellett nem kis kihívás ma sem! A soron következő vezetői felkérést azonban már elfogadtam, és ebben nagy szerepe volt az imént emlegetett VEZETŐ nyugdíjba vonulásának.

Így lettem én is középvezető egy állami szervezetben. Három év, bőséges tapasztalat. Mindannak kipróbálása, amit korábban a vezetésről gondoltam, stb. A saját mérlegem szerint sok siker és sok kudarc. Ennek minden tapasztalatát meg kívánom osztani Veled. Szóval, három év után már nagyon feszített a döntés: vezetőként kizárólagosan az állami szektorban vagy vissza a saját szakmámba – ami lássuk be, nagyon hiányzott. Döntöttem, 2016-tól a saját magam főnöke vagyok…

A tanácsadásaimon sorra jelentek meg a vezetők szervezeti, kommunikációs és a saját egészségükkel kapcsolatos kérésekkel. Állami szektor, versenyszféra, nonprofit oldal. A közös, maga a VEZETŐ. Kikristályosodott, hogy ezekben a támogató folyamatokban nem a klasszikus – kanapén ücsörgős pszichológusi tudásom van benne, megjegyzem, időközben klinikus is lettem – hanem a kompetencia-fejlesztő szakember, aki a pszichológusi tudását is behozza a közös munkába és ettől egészen speciálissá válik a közös munka.

Kedves Olvasó, minden elismerésem, ha eljutottál idáig! Képzeld, ha írni ennyit tudok, mennyit beszélek!? (Ezt viccnek szántam…)

Szóval, a vezetőkkel végzett eddigi munkám esszenciájaként dolgoztam ki a 6 lépéses, vezetői személyiségedre szabott vezetőtámogatást, hogy nyugodtabbak legyenek az éjszakáid, magabiztosabb a fellépésed és igazán bátrak a döntéseid.

Hiszek a partnerségben, az emberi kapcsolódásokban, a figyelem erejében, az eszmecserében, a fejlődésben és abban, hogy sosem vagyunk készen. Vezetőket támogatva láttam, mekkora felszabadító erővel hatott a közös munka és egykori vezetőként emlékszem, hogy milyenek voltak a napi fejgörcsök, a megoldhatatlannak tűnő konfliktusok, a szorító határidő mentén végzett igen kreatív egyeztetések, és milyen jó volt, amikor egy egykor vezetőként dolgozó barátom feltette azt a két kérdést, amitől megkönnyebbültem. Ma én is így dolgozom...

Gyere és nézd meg a vezetőtámogató programjaimat, csak kattints ide